„Csak az válhat igazán jó orvossá, aki hivatásaként éli meg”

Dr. Röst Zsaklin belgyógyász, aneszt-intenzív szakorvos munkáját Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj közönségdíjjal ismerték el, amihez szívből gratulálunk. Szerinte elengedhetetlen a folyamatos önfejlesztés, az egész életen át ívelő tanulás, mert lehet, hogy egy új technika elsajátítása később életeket menthet.

Röst Zsaklint kezdő orvosként Amer Sayur belgyógyász tanította meg a betegre koncentrálva logikusan gondolkodni. Ez a fajta szemlélet az, amely megkönnyíti a doktor munkáját és időt nyer a diagnózis felállításához, a gyors és hatékony gyógyításhoz. Következő mentora Dr. Csanádi Csaba volt, aki az intenzív és az aneszteziológia területén a beavatkozásokat nemcsak megmutatta a doktornőnek, hanem elvárta, hogy ugyanolyan precizitással, magabiztosan végezze, mint ő maga. Harmadik mestere Dr. Csala Attila, aki emberi látásmódra tanította a gépek, eszközök, beavatkozások között. Dr. Röst Zsaklin úgy gondolja, hogy munkájának elismerése, a betegek szavazata részben e három nagyszerű orvosnak köszönhető, hiszen a hivatás alapjait és az emberséges hozzáállást tőlük tanulta, róluk vett példát.

„Büszke vagyok a támogató családomra!”

A doktornő egy Veszprém megyei kis faluban él a családjával. Férje mentőtiszt, így megértően és nagy fokú toleranciával viszonyul a túlórákhoz. Két kamasz gyermeket nevelnek, nagyon büszkék rájuk.  Dr. Röst Zsaklin tőlük is nagy türelmet és megértést kap, hiszen tudják, az édesanyjuk munkahelye nem mindig 8 órás. Jó pár karácsony és egyéb ünnep telt el úgy, hogy valamelyik szülő nem ült az asztalnál. A nagyszülőkre, testvérére azonban mindig lehet számítani – az ő összetartásuk is segíti, hogy ki tudjon teljesedni hivatásában.

„Most ott vagyok, ahol lennem kell”

Röst doktornő időnként embert próbáló feladatnak éli meg a munkáját, szerinte csak az válhat igazán jó orvossá, aki hivatásaként éli meg. Pár éve fogalmazódott meg benne: „Most ott vagyok, ahol lennem kell”. Időnként megél hullámvölgyeket, de aztán jön egy eset, egy beteg, ami kimozdítja ezekből a mélypontokból. A beteg az orvostól azonnali megoldást, segítséget vár, néha csodát – és hála a tudománynak, néha már-már csodákra vagyunk képesek. Amikor viszont nem sikerül, nagyon nehéz elfogadni a betegnek, a hozzátartozónak, de nehéz az orvosának is. Fontos, sőt elengedhetetlen a folyamatos önfejlesztés, tanulás, mert lehet, hogy egy új technika elsajátítása később életeket menthet. A doktornő lehetőségként éli meg a hivatását. Nagy a felelősség, így szenvedélyesen törekszik arra, hogy kiváló orvos legyen.

„Szent-Györgyi Albert számomra az ORVOS”

A Nobel-díjas tudós a doktornő számára a nagybetűs ORVOS, egyfajta útmutatás. Nemcsak az egészségügyben elért eredményei, hanem a közéleti-politikai élet terén tett törekvései is beírták nevét a történelembe és a köztudatba. Az orvosi díjas közösségbe tartozókban véleménye szerint az a közös, hogy a tankönyvben leírt orvosláson túl valami pluszt adnak a betegnek. Szemléletmódjukkal az embert gyógyítják, nem csak a betegséget. Mindemellett természetesen nagyon fontos a szakmai tudás, a folytonos önképzés, a tenni akarás vágya, ami a díjazott orvosok sajátja. Röst Zsaklin így gondolkodik arról, hogy idén ő is a díjazottak között lehet: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy jelöltek erre a díjra. Az, hogy végül meg is kaptam, azt mutatja, hogy törekvéseim, szakmaiságom jó irányba tart. Rengeteg jól ismert és elismert orvoskolléga nevét láttam a jelöltek közt. Köszönöm a megtisztelő bizalmat mindazoknak, akik érdemesnek találtak arra, hogy a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj birtokosa lehessek.”