„Tudom, hogy számítanak rám a betegek, és ezért hálás vagyok”

Dr. Dulai Ilona szerint minden orvos a beteg családjának része, ezért a doktornő inkább családorvosnak, mintsem háziorvosnak vallja magát. Szívből örül a csodálatos elismerésnek, a díjjal járó pénzjutalmat pedig teljes egészében eladományozta.

Szent-Györgyi mindig felállt és nem adta fel soha

Hétköznapi, egyszerű embernek tartja magát. Szereti az embereket, a betegeit. Amit elvállal, azt szívvel-lélekkel, szeretettel igyekszik elvégezni. Véleménye szerint Szent-Györgyi Albert életével olyan példát mutatott, amit jó lenne mindenkinek megismerni és tisztelni, ugyanis szerette a munkáját és a hazáját. Hosszú élete során rengeteg tragédiát, kudarcot bírt ki, de mindig felállt és nem adta fel soha. Tudja, hogy számítanak rá a betegei, ezért pedig nagyon hálás. Ha vannak nehéz napok, fárasztó rendelések, ez ad erőt neki, hogy töretlen lelkesedéssel folytassa a munkáját. Szívből örül az oklevélnek és a csodálatos díjnak. A pénzjutalmat teljes egészében a kiskunhalasi Semmelweis Kórház „Jobb műszer, kevesebb szenvedés” Alapítványa részére adományozta. Ezzel szeretné támogatni a kórház műszervásárlását. Úgy véli, hogy akiket neveztek a díjra a betegek, már minden szakember megnyerte a közönségdíjat. Senki sem egyedül dolgozik, így ezt a díjat közös elismerésnek érzi.

Felelősséggel a betegek iránt

Példaképei elsősorban a szőlőtermesztéssel, földműveléssel foglalkozott szülei, akiktől példamutatást, hosszú életük során egymás tiszteletét, megbecsülését látta. Náluk mindig a tisztességgel elvégzett munka, a család, és egymás segítése volt igazán fontos. Szülei mellett számos remek tanára közül elmondása alapján Laukó Editnek köszönhet sokat. Ő tanította meg számára, hogy a tudás a legfontosabb, és ne féljen semmiféle kihívástól. Egészségügyi szakközépiskolában érettségizett Kalocsán, majd a SOTE-n szerzett diplomát. Szintén kiskőrösi férjétől 3 gyermeke született, akik ugyancsak helyben élnek. Nagyon kevés szabadideje van, de szeret sütni, főzni, olvasni és utazni is. Legfontosabb üzenete a fiatal pályakezdő orvosoknak talán az, hogy az egyetemen a tudományt meg lehet tanulni, de a mindennapokban a beteg emberekkel csak az az orvos tud eredményesen foglalkozni, aki elfogadja és szereti őket. Egy orvos soha ne leletet, betegséget gyógyítson, hanem magát az embert. Minden panaszát komolyan kell venni, mert mindennek oka van.

Az emberi kapcsolatok felértékelődése

41 éves szakmai útja alatt rengeteg komoly problémát kellett megoldania, különleges, ritka betegségben kellett dönteni, segíteni. Egyik emlékezetes esete, amikor ügyelet közben hajnalban egy tanyán élő bácsi hívta, hogy az 50 éves szellemi fogyatékos fia nagyon rosszul van. Kiskőröstől távol egy dűlőúton keresték a tanyát, de amerre jártak, nem találtak épületet. Távolról egy apró fény irányába fordultak, ahol szerencsére megtalálták az idős férfit és fiát. Gyertyát tettek az ablakba, hogy odataláljanak. A nagy rosszullét oka egy fogfájás volt. Akkor nekik ez tényleg nagy bajt jelentett, így nem tudtak haragudni rájuk. Másik érdekes precedense, hogy nem csak a szakirodalomban, hanem az életben is létezik összetört szív-szindróma. Egy középkorú nőnek sok problémája volt az előző években, típusos mellkasi fájdalommal jelentkezett a rendelőben. Mentővel küldték kórházba, ahol kiderült, hogy Takotsubo-szindróma áll a súlyos panaszok hátterében. Amikor az orvostudomány jövőjéről kérdeztük Ilonát, azt válaszolta, hogy a robotok megjelenésétől fél leginkább, mert a személyes találkozás, beteg-nővér-orvos együttműködése nélkül szerinte nem lehet eredményesen gyógyítani. A futószalagon gyógyításból hiányozni fog a legfontosabb: az emberi kapcsolat.